“Csak egyszer álljon elém egy férfi, aki magában hisz, és nem lesz bizonytalan a kétségeimtől.
Aki nem aggodalmaskodik, hogy épp megfelel e nekem, hanem tudja, hogy igen.
Álljon elém az a férfi, aki nem veszi személyes sértésnek a kérdéseket, hanem könnyű szívvel tudja azt mondani: nem tudom.
Álljon elém, aki nem elrohan a könnyektől, hanem letörli azokat.
Az a férfi álljon elém, aki nem csak szeretné látni a mosolyomat, hanem képes előcsalni azt.
Álljon elém az, aki nem érzi magát sem többnek, sem kevesebbnek nálam; és akit az őszinteség nem elriaszt, hanem maradásra késztet.
Az álljon elém, aki a határozottságom mellett meglátja, hogy nagyon, de nagyon kell rám vigyázni, mert, ahogy mi nők mindannyian, én is törékeny vagyok.
Az a férfi álljon elém, akinek nem kell az asztalra csapnia ahhoz, hogy tekintélye legyen.
Akinek nem hangos szava, hanem modora, és cselekedetei a tiszteletreméltók.
Álljon elém az, aki képes az udvarlásra, hódításra, megbecsülésre…szeretni fogom!”
(Kerner Mariann)